Terápiás lehetőségek

Egyéni készségfejlesztő és rajzterápiás foglalkozás Budapesten és vonzáskörzetében. Játékos, alkotó, meditációs, önismereti módszerek nagy tárháza. Első sorban 5-14 éves gyerekek számára, személyre szabottan. Az órák az örömteli, játékos alkotás jegyében zajlanak. Amennyiben bővebb információra van szüksége, kérem olvassa el többi bejegyzést, illetve keressen meg az elérhetőségek valamelyikén! Köszönöm!

Beszélgetés a Mokkában

Gyermeki öntudat

  Tapasztalataim alapján, a gyermekek megnyilatkozásaiban, gondolkozásában vagy érzéseiben felmerülő jelenségek okainak jelentős részét szüleiktől, testvérektől, ovis-sulis társaiktól vagy televízióból átvett viselkedésmintákban kereshetjük. Ez manapság kiegészül az internet világából, játékokból átvett dolgokkal. Ezen mintákat régebben könyvekből vagy közösségi játékokból tanulták a gyermekek, amely kifinomultabban és árnyaltabban járult hozzá fejlődésükhöz. Ez azonban külső körülmény, amely ismerete mellett fontos látnunk a belső folyamatokat is. Ahhoz, hogy megértsük a gyermeket vagy akár önmagunkat, egészen a baba korig, sőt a születésig, de még az anyaméhben eltöltött időig is vissza kellene menjünk. Ezen területnek egész szakirodalma van, röviden azt érdemes tudni, hogy ezen korai időszaknak jelentős szerepe van a később kialakuló személyiségre nézve. A következőkben röviden tárgyalt folyamat, azaz a gyermek öntudatra ébredése 3 éves korig általában lezajlik, ezen idő alatt pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyermek énképe és az a teljesen egyéni folyamat, amellyel tapasztalatait integrálja önmagába. Ez fontos időszak minden ember életében, mivel  ezen integráció meghatározza későbbi érzésvilágot és az ehhez kapcsolódó gondolkozásmódot is. A beszéd és fogalmak megtanulásával elindul egy mentális rögzítési folyamat, amelyben a folyton változó tapasztalatok fogalmakkal címkéződnek. Azonban ezen címkék, kezdetben csupán utánzás révén jönnek létre, valamint meglehetősek szűk jelentéstartalommal felruházottak. Ezért van, hogy a gyermekek, bár használnak fogalmakat, ha rákérdezünk  nem tudják pontos jelentésüket. Ahogy a fogalmak alakulnak, ugyanígy gondolati, mentális úton alakul ki az énkép vagy hamis egó is. Kezdetben egyszerű, majd a gondolkozás térnyerésével egyre bonyolultabb hálót alkot. Hamissága abból ered, hogy állandónak mutatja magát, holott mulandó. A pillanatról, pillanatra megújuló tapasztalatokat általános fogalmakba integrálva, állandó személyiség látszatát adja, amely valójában a tapasztalat és annak értelmezése függvényében folyamatos változásban van. Ugyanis ha az "én" nem lenne változó nem is lenne képes több tapasztalatot szerezni, tanulni, fejlődni vagy éppen problémákat generálni. Kialakulásának első jele az "én, enyém" fogalmak megjelenése, az összetettebb  gondolkozásra pedig a "miért?" időszak utal. Ha belegondolunk a hamis egó kialakítását a szülők már a kezdetektől passzívan vagy aktívan szorgalmazzák  hiszen ők is ebben az "illúzióban" időznek. Ezt nem kell negatívan értelmezni, mert az érzékszervekkel és gondokozással feltérképezhető világban való eligazodáshoz szükséges folyamatról beszélünk. Azonban, ha a személyiség beszűkül, megreked vagy előnytelen mintákat integrál, akkor a problémák reakciók formájában jelentkeznek. Erre jó példa a hiperaktivitás, dühkitörés, közöny, depresszió. Ilyen megközelítésben a terápia igazi feladata nem az így kialakul minták átalakítása vagy megszüntetése lenne, azaz tüneti kezelés, hanem a problémás gondolkozásmód vagy a tapasztalatok kedvezőtlen integrációjának megváltoztatása. Amennyiben ez sikerül a személyiség önmagát korrigálja, hasonló módon, ahogy a test is önmagát gyógyítja. Ez a korrekció valós felismeréseken keresztül, szituációk és tapasztalás útján zajlik le. Amikor a gyermek (vagy felnőtt) új, fejlődés értékű tapasztalattal találkozik és helyesen megy vége az integráció egyfajta felismerésre, "kis megvilágosodásra" jut.

Művészetterápia

A rajzterápia önmagába a művészetterápián belül elhelyezhető fogalom. Azonban ellentétben az zeneterápiával, színházterápiával, illetve drámaterápiával jóval nagyobb érdeklődésnek örvend. Ennek oka, hogy ezen irányzat módszerei sokszor kedveltebbek, szélesebb skálával és jobb eredményekkel bírnak, mint más terápiás lehetőségek, főként igaz ez gyermekek esetében. Emellett maradandó rajzok miatt nyomon követhetővé, vizsgálhatóvá teszik a belső folyamatokat. Ez a  követhetőség ugyan jellemző az írásterápiára is, ugyanakkor gyermekek esetében egyrészt az írástudás, másrészt  a fogalmi hiányosságok miatt nem kielégítő. A gyermek ugyanis első sorban képekben tudja kifejezni magát, és ez így is marad egészen serdülő koráig, ugyanis, bár ismeri a fogalmakat, szavakat, azonban valós tapasztalattal még nem rendelkezik felőlük vagy ha igen, azt is képekkel, tárgyakkal, személyekkel, azaz látható, kézzel fogható, tapasztalható dolgokkal köti össze. Jól megfigyelhető, hogy a gyermekek a szavakat már nagyon korán ismétlés és utánzás útján elsajátítják, ugyanakkor valós értelmüket nem ismerik.  Ezen hiányosságok főként a kézzel nem megfogható fogalmakat, érzéseket, hangulatokat, tudatállapotokat és a hozzájuk tartozó szavakat érintik, pont azokat, melyekkel a pszichológia dolgozik. Ezen fogalmak még a felnőttekben sem kellően tisztázottak, nem hogy egy kisgyermekben. Például, amennyiben az egyik szülő ideges és dühében csapkod, a gyermek az idegesség fogalmát, a csapkodás viselkedésmintájával azonosítja, így ha legközelebb ő lesz ideges valami miatt szükség szerint csapkodni fog. Ugyanez  történik a kiabálás esetében. Ezen reakció és viselkedésminták, aztán rögzülnek a fogalmakhoz és automatikussá válnak. Így a gyermek viselkedésén megjelenő problémák okai általában egy hasonló viselkedésminta utánzásában és rögzülésében kereshetők. Ezen rögzülések hosszú folyamtok eredményei, így azonnali változást semmilyen terápiás módszertől nem várhatunk. Főként, akkor nem, ha a gyermek a terápia után ugyanazon problémát kiváltó környezetbe tér vissza. Így elmondható, bármiféle gyermekterápia szülői együttműködés nélkül meglehetősen lassú, vagy eredménytelen lesz. Ezért fontos, hogy a terapeuta tanácsait a szülők építsék be a mindennapokba, ne sajnálják a gyerektől, családtól az időt és energiát. Manapság külön problémát jelent a televízió és számítógépes játékok világa, amely sok esetben már-már a szülő helyett neveli fel a gyermekeket. Ez  nem egy elhanyagolható probléma, mert a válogatás nélküli gyermekműsorok sok esetben olyan mintákat adnak, amelyek kifejezetten negatív irányba viszik a fejlődést. Ezért tanácsolom inkább a televíziózás minimalizálását és a műsorok intenzív szelektálását. Ugyanakkor alkalmanként egy igényes és a gyermek fejlődését figyelembe vevő, tanulságos  rajzfilm mindenképpen pozitív hatású. Ezt a terápia világában filmterápiának nevezik. Nem tudom meddig tart a terápia szó használatával képzett "módszerek" terjedése, de mivel elsődleges jelentése gyógyítás, így végső soron szinte minden tevékenységre kiterjeszthető. Ha például a mozgásterápia fogalom nem elég, itt van a sportterápia, hallhattunk már virágterápiáról, illatterápiáról, légzésterápiáról. Az igazán kíváncsiak pedig találkozhatnak vízterápia és levegőterápia fogalmával is, bár itt már kérdéses, hogy a vizet, levegőt gyógyítjuk vagy a vizet, levegőt használjuk gyógyításra. De hagyjuk is ezen fogalom további boncolgatását és állítólagos irányzatait és térjünk vissza az alapgondolathoz. Mivel számomra a rajzterápia módszerei és eredményei a legkielégítőbbek, így elsődlegesen ezen irányzatot képviselem, azonban eddigi tapasztalataim alapján  több művészetterápiás módszer is eredményesen és jól integrálható. Ilyen például a zeneterápia és az írásterápia összekötése a rajzolás folyamatával. Azonban minden ilyen ötvözés egyénileg és személyre szabottan történik. Nincs általános recept vagy módszer, ahogy nincs két egyforma gyermek sem, aki ilyet ígér tévedésben van. Ezért a csoportos foglalkozások sosem pótolhatják az egyéni alkalmakat. Az egyéniség mellett azonban vannak bizonyos ok-okozat alapján levezethető viselkedésminták, reakciók és vannak általános összetevők az emberben, amelyek ismerete lehetővé teszi egy egyéni és működő recept összeállítását. Ezt már jóval a pszichológia előtt szint minden kultúra felismerte és beépítette sajátos világnézetébe. Legyen szó szellemi erőkről, elemekről, energiákról, zodiákusról, archetípusokról vagy tudatalatti folyamatokról, mind olyan általános összetevőket takarnak, amelyek a személyiség egyedi mintázatát alkotják. Azonban itt sem szabad megfeledkezni róla, hogy minden folyamatos változásban bennünk és körülöttünk, semmi sem állandó. Ez különösen igaz a gyermekekre, akik újabb és újabb tapasztalatokon keresztül napról napra változnak. Ezért fontosnak tartom, hogy nem csupán a már kialakult helyzettel foglalkozunk a terápia alatt, hanem az éppen alakulófélben lévőkre is rálássunk. Amennyiben ez sikerül már jövőben felmerülő dolgokra is fel tudunk készülni. Itt nem jövőbe látásról, jóslásról beszélek, hanem azon belső ok-okozat összefüggések, mintázatok és folyamatok felismeréséről, melyeket nyomon követve már lehetőséget kapunk gondolkozásunk és érzéseink irányítására, alakítására. Így lehetőségünk van változtatni olyan dogokon, amelyeket nem tartunk előnyösnek.

Rajzelemzés

A egyéni elemzéshez  és a belső folyamatok megismeréséhez és nyomon követéséhez első sorban rajzelemzés módszereit (projektív elemzés, Elkisch-féle, Machover-féle elemzés) használom.  A személyiség feltérképezésében és a terápiában a pszichológia módszerek (kognitív, transzperszonális, fenomenológikus) mellett nagy segítséget nyújthatnak alternatív irányzatokat is (nyugati, keleti asztrológia, védikus, taoista és buddhista hagyományok), amennyiben a szülők nem idegenkednek a tudomány jelenlegi állásától eltérő irányzatokban. A "spirituális" megközelítés saját tapasztalataim alapján nagyon jól kiegészítik a tudományos megközelítéseket és teljesebb képet festenek a személyiségről. Itt fontos megjegyezni, hogy ezen módszerek segítségével átfogóbb képet kaphatunk olyan lelki tartalmakról, lehetőségekről, amelyek a pusztán tudományos vizsgálódás elől rejtve maradnak. Itt megjegyezném, hogy ezen irányzatoknak nem hit alapú elfogadását szorgalmazom, sokkal inkább a laikus számára is értelmezhető, logikus lehetőségeket és megoldásokat láttok bennük.  Ugyanakkor mindenek előtt a személyes, egyéni tapasztalatim, megérzéseim alapján írok véleményt. Igyekszem tartózkodni a száraz elemzésektől, sokkal inkább a megértésre és vizsgálati módszerek tényleges bemutatására törekszem, nem megállapításokat csak lehetőségeket mutatok fel. Hiszen egy általános kép a gyermekről, még nem nyújt segítséget, csupán kiemel bizonyos dolgokat, amelyekre mind a gyereknek, mind a szülőknek érdemes több figyelmet szentelniük. Ez valójában még csak a terápia megalapozása, diagnózis, ha úgy tetszik. Az elemzéseket ezen oknál fogva javaslatokkal, tanácsokkal és jól használható módszerekkel is kiegészítem, amelyek alkalmazása már a gyermeken és a szülőkön múlik. Ezért a terápia végső soron az egész családnak szól. Sokszor valami nagynak tűnő problémát, a mindennapokban véghezvitt apró változtatásokkal nagyon is eredményesen lehet kezelni. Végső soron a terápiának csak akkor van értelme, ha a levont konzekvenciák beépülnek a mindennapokba.

Rajzmeditáció és rajzhipnózis

 A meditáció és a rajzolás egymást nagyon jól kiegészítő módszerek. Ezen terület még sok felfedezni valót rejt magában, annyi bizonyos, hogy több meditációs és rajz technika is a rendelkezésünkre áll. A meditáció az éberség megalapozásának, az elme kiüresítésének, lecsendesítésének és önuralomnak a módszere, amibe bele tartozik a beidegződött gondolatminták feloldása, és elengedése is. Szoros kapcsolatban áll a keleti, azon belül is  a buddhista hagyományokkal. Ezen kultúrkörben a rajzolás szerepe a mandalák készítésénél valamint a tusfestészetnél jelenik meg a legjobban. Amennyiben értelmezni szeretnénk a rajzmeditáció fogalmát ebben az irányban kutakodhatunk. Sajnos ezt a fogalmat és a hozzá társított gyakorlatot sokan hibásan használják, amennyiben kizárólag rajzminták berögzítésével és ismételgetésével elért önszuggesztiós módszert mutatnak be rajzmeditáció néven. Először is  a meditáció nem valamiféle transzállapot létrehozását célozza. Éppen ellenkezőleg az figyelemre és tudatosság felébresztésére törekszik. A rögzített, betanult minták rajzi ismétlése ellenben önhipnózis, "rajzmantrának" is csupán akkor nevezhetnénk, ha az  alkalmazott mintázatoknak isteni minőséget tulajdonítanának. Erre a vizuálisan előhívott transzállapotra jó példa a pszichedelikus kultúra sokszor giccsbe forduló látványvilága. Ezen alkotások intenzív színeinek és fraktál mintázatainak hipnotikus, szuggesztív hatása mindenki számára érzékelhető. Szabályosan beszippantja a tudatot, ugyanakkor az így kiváltott tudatállapotnak több köze van a  tudatmódosító szerek által keltett "flash élményhez", álomszerű sámáni transzhoz, mint a meditációhoz. Terápiás céllal ugyanakkor ez is jól alkalmazható lehet, amikor a tudat lekötése, kifárasztása a cél. Szélsőségesen hiperaktív, paranoiás tudatállapot vagy pánikroham esetén jól működhet, mert az ilyenfajta szélsőségesen zaklatott lelkiállapot átbillentése egy tompa nyugalmi állapotban szép eredménynek mondható. Ugyanakkor hosszútávú hatása elenyésző. Ezt bizonyítja az is, hogy egy helyesen elvégzett meditáció után  az ember frissességet tapasztal, a  fentebb említett "rajzhipnózis" gyakorlatát ellenben sokszor fáradság, kimerültség kíséri. Az általam kifejlesztett rajzmeditációs módszerek nagyobb hangsúlyt fektetnek a meditációra is kisebbet a rajzra. Ahogy az eredeti mandalánál sem az anyag, forma, minta vagy eredmény számít, hanem maga az elkészítés folyamata, ezért a rajz csupán egy keret, amely magába fogadja a meditációt. Ez a zen művészeteknél még jobban kitűnik, amikor is a tényleges alkotást egy hosszú meditáció előzi meg, míg maga  a mű születése csupán egy pillanat, néhány mozdulat, pár tusvonás, amely magába sűríti az egész addigi folyamatot. Rajzmeditációnak hívom még a rajzok feletti szemlélődést is, amely a rajzelemzés eszköztárát mélyíti el egy belső vizsgálattá. Hiszen bármennyire is hasonló szimbólumrendszerrel rendelkezünk, saját belső, igazán mély jelentéstartalmainkat magunknak kell felismernünk. A rajzelemzésben  használt szempontok nagyon is jól alkalmazható értelmezési támpontokat adnak, ugyanakkor a legbelső rétegeink feltérképezéséhez rá kell bukkanunk saját, belső, egyedi szimbólumvilágunkra. Sok segítséget kaphatunk kívülről, megnyílhatunk mások előtt, kimutathatjuk érzelmeinket, kifejezhetjük gondolatainkat, meghallgathatunk mindenféle véleményt,de valójában senki nem tud jobban megismerni minket, mint mi önmagunkat, ha erre készen állunk. Ugyanez igaz a gyógyulásunk folyamatára is.

Hogyan is megy?

A rajzterápia szinte kifogyhatatlan tárházából ki-ki saját tapasztalati alapján építkezhet. Számomra az egyik legfontosabb feladat a rajzolás/festés vagyis az alkotó tevékenység megszerettetése a résztvevőkkel. Mivel az alkotó tevékenység már önmagában stresszoldó, nyugtató és gyógyító hatású, így ha rendszeressé válik, máris öngyógyító tevékenységről beszélhetünk. Erre felhasználom az egyéni motivációkat/tehetséget/érdeklődést és változatos eszköztárat biztosítok, hogy mindenki megtalálja a neki legjobban megfelelő alkotási módot (ceruza, szén, toll, tusrajz, pasztell, akvarell, akril...). Az örömteli alkotásnál nem sok lélekemelőbb tevékenységet ismerek, főképpen, ha kiegészül önismereti módszerekkel és gyakorlatokkal. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az alkotás, főleg gyermekeknél nem egy konkrét időpontban megkövetelhető tevékenység, így ha éppen nincs a rajzoláshoz kellő motiváció teremteni lehet vagy kihasználni az időt egy kis pihenésre, játékra.
Az alkotási folyamat alatt, és a feladatok között is jó alkalom nyílik a mélyebb beszélgetésekre, amelyben a gyerekek  az emelkedett hangulat és a közös élmények hatására nyitottakká és fogékonnyá válnak, így képesek olyan felismeréseket, önismereti kérdéseket vagy problémákat érinteni, átbeszélni és megoldani, amelyekkel  szembe egy hétköznapi pszichológus-páciens viszonyban ellenérzéseik támadhatnak. Így egymást és a műveket tanulmányozva az együtt tudunk haladni a gyógyító alkotás,  problémamegoldás és izgalmas önismeret útján. A kínálkozó lehetőségek közül igyekszem mindig a részvevőhöz leginkább illő, örömteli, ugyanakkor célravezető módszereket alkalmazni. Olyan feladatokat csinálunk, amihez kedvünk van, ami a gyerekek érdeklődési körébe tartozik, ugyanakkor mindig hagyunk időt a felmerülő témák átbeszélésére. Rendszeresen végzünk rajzelemzéshez szükséges gyakorlatokat, melyek segítségével folyamatosan  nyomon követhetővé válnak a belső folyamatok. Különböző témaköröket, érzéseket, gondolatokat beszélünk át, személyesítünk meg és próbáljuk képi alakba önteni közösen vagy egyénileg. Meséket olvasunk és rajzolunk le. Kipróbáljuk a rajzmeditáció módszereit. Dolgozunk különböző pozitív vagy negatív lelkiállapotok lerajzolásával, átbeszélésével. A negatív töltést kirajzoljuk magunkból és megsemmisítjük (összefirkáljuk, összetépjük) a pozitív élményeket, összesűrítjük, emlékezetünkbe véssük. A közvetlen hangulat felerősítése érdekében használjuk a kézzel rajzolás, maszatolás üdítő módszerét is, amely sok gyereknek segít az közvetlenebb kapcsolat kialakításában alkotó és alkotás között. A játékos megközelítés segíti az összebarátkozást, egymás megismerését, hiszen jó móka kézzel festeni és kicsit bepiszkolódni a munkától. Ugyanezen szempont miatt közösen is alkotunk. Játékos, rajzos feladatokkal színesítjük az élményeket. Használjuk a rajz-fogalom-képzettársítás módszereit. Ha rajzolási vágy és alkotás örömét megízleljük, nemsokára felébred a rajzolni tudás vágya. Ebben az esetben egyéni szint és igény alapján készségfejlesztő rajz-gyakorlatokat is folytatunk. Fejlesztjük a látást, erősítjük a koncentráció képességet, megismerkedünk az alapvető művészeti látásmódokkal. Kezdve a perspektíva megismertetésével, az árnyékolás, ecsetkezelés különböző technikáival, folyatva a látvány utáni rajzolással. Itt első sorban olyan tárgyakat használunk, amit az alkotni vágyó szeretne, nem erőltetjük az iskolai/szakköri rajzoktatásban megszokott tematikát.  Csendéleteket együtt alakítjuk ki, kedvenc tárgyainkból, játékainkból. Lehetőség szerint szabadban is alkotunk, tájképet, utcaképet. Ugyanakkor bármikor visszatérünk a  szabad rajzoláshoz, fantáziához, ha az igény változik. Emellett alkalmanként, ha megvan az érdeklődés belekóstolunk mások alkotásaiban, művészettörténetbe, képeket nézegetünk beszélgetünk a művészetről, esztétikáról, fejlesztjük a szépérzéket. Nem haladunk konkrét tematika szerint, csupán a következő óra témakörét tervezzük meg közösen, ugyanakkor aktuális óráinkat mindig a helyzet és a hangulat szüli.