Rajzmeditáció és rajzhipnózis

 A meditáció és a rajzolás egymást nagyon jól kiegészítő módszerek. Ezen terület még sok felfedezni valót rejt magában, annyi bizonyos, hogy több meditációs és rajz technika is a rendelkezésünkre áll. A meditáció az éberség megalapozásának, az elme kiüresítésének, lecsendesítésének és önuralomnak a módszere, amibe bele tartozik a beidegződött gondolatminták feloldása, és elengedése is. Szoros kapcsolatban áll a keleti, azon belül is  a buddhista hagyományokkal. Ezen kultúrkörben a rajzolás szerepe a mandalák készítésénél valamint a tusfestészetnél jelenik meg a legjobban. Amennyiben értelmezni szeretnénk a rajzmeditáció fogalmát ebben az irányban kutakodhatunk. Sajnos ezt a fogalmat és a hozzá társított gyakorlatot sokan hibásan használják, amennyiben kizárólag rajzminták berögzítésével és ismételgetésével elért önszuggesztiós módszert mutatnak be rajzmeditáció néven. Először is  a meditáció nem valamiféle transzállapot létrehozását célozza. Éppen ellenkezőleg az figyelemre és tudatosság felébresztésére törekszik. A rögzített, betanult minták rajzi ismétlése ellenben önhipnózis, "rajzmantrának" is csupán akkor nevezhetnénk, ha az  alkalmazott mintázatoknak isteni minőséget tulajdonítanának. Erre a vizuálisan előhívott transzállapotra jó példa a pszichedelikus kultúra sokszor giccsbe forduló látványvilága. Ezen alkotások intenzív színeinek és fraktál mintázatainak hipnotikus, szuggesztív hatása mindenki számára érzékelhető. Szabályosan beszippantja a tudatot, ugyanakkor az így kiváltott tudatállapotnak több köze van a  tudatmódosító szerek által keltett "flash élményhez", álomszerű sámáni transzhoz, mint a meditációhoz. Terápiás céllal ugyanakkor ez is jól alkalmazható lehet, amikor a tudat lekötése, kifárasztása a cél. Szélsőségesen hiperaktív, paranoiás tudatállapot vagy pánikroham esetén jól működhet, mert az ilyenfajta szélsőségesen zaklatott lelkiállapot átbillentése egy tompa nyugalmi állapotban szép eredménynek mondható. Ugyanakkor hosszútávú hatása elenyésző. Ezt bizonyítja az is, hogy egy helyesen elvégzett meditáció után  az ember frissességet tapasztal, a  fentebb említett "rajzhipnózis" gyakorlatát ellenben sokszor fáradság, kimerültség kíséri. Az általam kifejlesztett rajzmeditációs módszerek nagyobb hangsúlyt fektetnek a meditációra is kisebbet a rajzra. Ahogy az eredeti mandalánál sem az anyag, forma, minta vagy eredmény számít, hanem maga az elkészítés folyamata, ezért a rajz csupán egy keret, amely magába fogadja a meditációt. Ez a zen művészeteknél még jobban kitűnik, amikor is a tényleges alkotást egy hosszú meditáció előzi meg, míg maga  a mű születése csupán egy pillanat, néhány mozdulat, pár tusvonás, amely magába sűríti az egész addigi folyamatot. Rajzmeditációnak hívom még a rajzok feletti szemlélődést is, amely a rajzelemzés eszköztárát mélyíti el egy belső vizsgálattá. Hiszen bármennyire is hasonló szimbólumrendszerrel rendelkezünk, saját belső, igazán mély jelentéstartalmainkat magunknak kell felismernünk. A rajzelemzésben  használt szempontok nagyon is jól alkalmazható értelmezési támpontokat adnak, ugyanakkor a legbelső rétegeink feltérképezéséhez rá kell bukkanunk saját, belső, egyedi szimbólumvilágunkra. Sok segítséget kaphatunk kívülről, megnyílhatunk mások előtt, kimutathatjuk érzelmeinket, kifejezhetjük gondolatainkat, meghallgathatunk mindenféle véleményt,de valójában senki nem tud jobban megismerni minket, mint mi önmagunkat, ha erre készen állunk. Ugyanez igaz a gyógyulásunk folyamatára is.